Nemzeti összetartozás napja 2011. június. 4.
Törvény a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről
Preambulum
Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez, a következő törvényt alkotjuk:
Indoklás
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum kitörölhetetlen, máig feldolgozatlan nyomot hagyott Közép-Európa nemzeteinek tudatában, generációk óta a régió történelmének és politikai eseményeinek közvetlen vagy közvetett befolyásolója. Közép-Európa államai és nemzetei a döntés rájuk vonatkozó következményeinek megfelelően eltérő módon viszonyulnak a szerződéshez. Egyes nemzetek önazonosságuk megteremtése és kiteljesítése szempontjából meghatározó és előremutató eseménynek tekintik, ám a magyarság számára Trianon a XX. század legnagyobb tragédiája. A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk : a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.
Korabeli revizionista plakátok, képek:
Számomra különösen megindító az áttelepített még vagonban lakók gyámolítására és befogadására buzdító plakát. Fel sem tudjuk fogni, hogy mit érezhettek egyszerre hazátlanná, hajléktalanná és nincstelenné vált magyarok ezrei, akiknek el kellett hagyni szülőföldjüket és új életet kezdeni.
A vonatkozó 'Nemzeti Összetartozás'-ra törvény szövegezése emelkedett, magasztos, nemes gondolatokat vet fel. Bár most nincs realitása területi reviziónak vagy bármilyen jogosnak vélt ábrándnak, azért van néhány dolog nem tűnik annyira a valóságtól elrugaszkodottnak és mégis keveset hallunk róla. A trianoni békediktátumot a köztudatban lényegében a területeink elvesztésével azonosítják, pedig van néhány dolog ami ezen jóval túlmutat.
A magyarok kollektív bűnössége
Felfoghatatlan, értelmezhetetlen, de a diktátum mégis kimondta a magyarok kollektív felelősségét is, ami azt jelenti, hogy a a második vilgáháborút követően a csecsemőtől az aggastyánig minden magyar háborús bűnös. Nem vagyok nemzetközi jogász, de valószínűleg két kezemen sem tudnám megszámolni, hogy ez hány európai alapelvvel ütözik. Később a magyar Kommunista Párt és a diktatúra későbbi vezetői, nem hogy elfogadták, de még erősítették is ezt a kollektív bűntudatot.
Benesi dekrétumok
Idézet a wikipédiából:
Az 1945. április 5-én kiadott kassai kormányprogram megvalósulását a következő időszakban kiadott elnöki rendeletek és a Szlovák Nemzeti Tanács által kibocsátott törvények biztosították (ez utóbbiak nem egyszer megelőzték a prágai intézkedést). Edvard Beneš rendelkezései elsősorban a németeket sújtották, azonban a magyarokról sem feledkezett meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, körülbelül 20 közvetve érintette a két kollektívan bűnösnek tekintett etnikumot.
Ezek közül valószínűleg Beneš 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet – híven a kassai programban megfogalmazottakhoz – automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járadékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta.
A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek.
A kassai kormányprogram meghirdetését (1945. április 5.) követően az év végéig a népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai magyart – elsősorban értelmiségieket – ítéltek el háborús bűnösként és utasítottak ki az országból.Sorozatosan perbe fogták a háború előtti magyar közélet jeles alakjait, akiket a köztársaság szétverésével vádoltak meg. A gyakran tömegessé váló perek közül méreteiben a kassai magyar per volt legnagyobb, amelyben közel 600 magyart nyilvánítottak háborús bűnössé.
Szintén perek sorát rendezték a magyarok jogvédelmét felvállaló és ellenállását megszervező csoportok tagjai ellen. Gróf Esterházy Jánost, a két háború közti csehszlovákiai magyar politika vezéralakját, aki a háború alatt zsidókat mentett, és mindvégig ellenállt a náciknak, 1945-ben kiadták a Szovjetuniónak, és 1949-ig ott volt kényszermunkán. Hazatérve a rá Pozsonyban kirótt halálbüntetést életfogytiglani fegyházra módosították. A megtört politikus 1957-ben halt meg egy morvaországi börtönben.
Ezek a törvények a mai napig hatályban vannak, sőt 2007. szeptember 20-án a szélsőségesen a szlovák parlament összes pártja (kivéve a Magyar Koalíció Pártja) megszavazta a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségéről szóló 1487/2007 számú határozatát.
Így kezdhetjük megérteni miért nem semmisítik meg a teljesen törvénytelen és igazságtalan kollektív felelősség kimondását, hiszen mint annyi diszkriminatív intézkedés, a a benesi dekrétumok is a korábban kimondott kollektív felelősségre alapul. Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy milyen gigantikus méretű - egyébként jogos - kártérítési hullám indulhatna meg a diszkriminativ intézkedéseket hozó államok ellen. Világos, hogy nem véletlenül tiltakoznak olyan hevesen. Sajnos ehhez partnerek és asszistálnak az egyébként az alapvető emberi jogokra hiperérzékeny EU tagállamok is.
Sajnos - ha manapság más módszerekkel is - de folytatódik a Trianonban elkezdett folyamat. Magyarország termőföldjeinek egyharmada zsebszerződések útján már külföldi kézre került. Az utóbbi 20 évben a teljes tercier szektor (bank, biztosítás, energetika, távközlés, média, közművek, kiskereskedelem) külföldi kézre került és folyamatosan szivattyúzza ki az anyagi erőforrásokat a magyar gazdaság vérkeringéséből. A közeljövőben pedig a később az olajnál vagy földgáznál is fontosabb stratégiai erőforrásunkra, a vízkincsünkre kell majd különös gonddal ügyelnünk.
A trianoni tragédiát csak úgy lehet feldolgozni, hogy először legalább a fejekben helyükre kerülnek a gondolatok és végre nem bűntudattal gondolunk a történtekre. Ha korábbi területeink nem is, de az igazságok vagy igazságtalanságok kimondásának joga a miénk lehet.
Ha pedig már az igazságnál vagy igazságtalanságnál tartunk, a kollektív háborús bűnösség kimondásának megsemmisítése és az ez alapján meghozott diszkriminatív intézkedésekből eredő anyagi károk megtérítése reális minimum lehetne.
Kapcsolódó wikipédia tartalom
Trianoni békeszerződés
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó képgaléria
Korabeli revizionista plakátok
Kapcsolódó médiatartalmak:
Magyar feltámadásról nyilatkozik Eckhardt Tibor, a Magyar Revíziós Liga elnöke
Herczeg Ferenc elnöki megnyitója a Revíziós Liga nagygyűlésén
A csehszlovák határterületen lakó magyarokat a deportálástól való félelem űzi át a Dunán
Szlovákiai magyarok hazatelepülése
Rákosi meglátogatja a szlovákiai magyar áttelepülteket
Elindultak a gépkocsik a Csehszlovákiából visszatelepülő magyarokért