A propaganda a propagare latin szóból ered, melynek jelentése: „terjeszt”. A propaganda célja az emberek véleményének befolyásolása, meggyőzése. Leggyakrabban a politika használja, de egy termék, sport, vagy szemlélet (felfogás) népszerűsítésére is használják.
Alapjai
Az első propaganda feltehetőleg az az eset volt, mikor a reformátusok a pápát hátrányosan ábrázoló érméket verettek, mire a katolikus egyház ellenakcióba kezdett saját érméivel az „igaz hit terjesztése” (propagálása) érdekében.
A propaganda 'felfedezése' a filléres sajtó és egyben a tömegkommunikáció megszületése után történt, mikor először figyelhették meg, milyen hatása van egy cikknek, képnek, szövegnek az emberekre, a közvéleményre. Az első (még nem tudatos) propaganda Joseph Pulitzer és William Randolph Hearst lapmágnások között kitört verseny eredményeként született, Pulitzer a lapjain keresztül olyan mértékű spanyolellenes hangulatot teremtett, hogy az 1898-ban a spanyol–amerikai háború kitöréséhez vezetett.
A propaganda hatékony fegyver egy háborúban. Miután felismerték a fent említett háború kitörésében a propaganda szerepét, tudatos formában először az első világháborúban használtak. Képes elemberteleníteni és gyűlöletet szítani a külső vagy belső ellenség ellen. Technikája: speciális szavak használata vagy éppen bizonyos szavak elkerülése, mellyel az ellenség által (általában) el nem követett bűnöket tudatosítja az emberekben, és egyúttal félelmet kelt, általában mozgósítja őket a cselekvésre.
Modern propaganda
A modern értelemben vett propaganda az 1930-as években születt, megteremtője Joseph Goebbels. Goebbels célja a Harmadik Birodalomban élő 'közellenség' (a zsidók) lejáratása, a tömegek fanatizálása volt. Olyannyira elkülönült ez a fajta tevékenység minden addigi kormányzati munkakörtől, hogy a Birodalom külön propagandaminisztériumot hozott létre, melynek vezetője (a propagandaminiszter) Joseph Goebbels lett. Soha azelőtt nem foglalkoztak ennyire behatóan a kommunikációval. Az általa kitalált rendszer oly tökéletesen működött és működik mind a mai napig, hogy például a sztálini majd a valamivel enyhébb szocialista propaganda, csakúgy mint az amerikai, vagy bármely más, szinte minimális változtatásokkal vette át, és alkalmazta, alkalmazza napjainkban is. Csupán a jelszavak és a képek változtak tájanként, országonként, pártonként stb. A szocializmus idején az ifjúsági szervezetekben kötelező jelleggel volt „agitprop”, azaz agitáció és propaganda felelős, aki a szocialista eszmék terjesztésével foglalkozott.
(forrás: wikipédia)
"Ha egy kellően nagy hazugságot elég sokáig ismételgetsz, előbb-utóbb az emberek elhiszik."
(Joseph Goebbels)
1956 októberben hangzott el először a máig fennmaradt szállóige: hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon. Bizonyára sokan nem tudják, hogy Örkény István tollából származnak a máig szimbolikus sorok:
Interjú Ökény Istvánnal 1974-ből (részlet)
- MILYEN ESEMÉNYEKET, tetteket fémjelzett a neve az akkori napokban?
- Mikor megindult a Szabad Rádió, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója* megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Így kezdődött: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.”
- Tizenhat éves voltam akkor. Ezt hallottam, meg is maradt az emlékezetemben, de lám, nem tudtam, hogy ön írta.
- Igen, én írtam. Egyébként ez az egy dolog „fémjelzi” tettemet. ... Mást nem róhattak fel ellenem.
- Később ezért nem vonták felelősségre?
- Először lehetőséget kaptam, hogy belássam hibámat.
- S belátta?
Nem éreztem magam eltévelyedett embernek, mint sokan akkoriban. Ezért is kaptam szilenciumot. Öt éven át nem publikálhattam, nem fordíthattam, nem korrigálhattam, tehát az irodalomból a pálya szélére kerültem...
1989-ben felcsillant a remény, hogy végre végleg vége lesz a hazudozásnak, a hírek, a statisztikák ás nem utolsósorban a történelem hamisításának, amit ugyebár mindig a háborúban győztes hatalmak írnak függetlenül a történelmi tényektől. Aztán szépen rá kellett jönnünk, hogy a szabadságunk csak még több és még nagyobb hazugságokat szült. A mindenek felett álló piacok, a reprivatizáció helyett a spontán privatizáció a 'kárpótlás'-nak nevezett gyalázattal. Gyakorlatban pedig csak annyi történt, hogy amit 'nép nevében' korábban elvettek, az sokszor ingyen került valaki más tulajdonába. Végül - mivel már szinte mindenünket megszereztek- mindez 'megkoronázásra' került az MNB és kereskedelmi bankok konszolidációjával, ami a mára kb. tízerezer milliárd forint adósságunkat teszi ki.
Az adósságcserének titulált gazemberséggel a mi jövőnket vették el, meg persze a gyerekeinkét is. Most már teljesen szabadok vagyunk: szabadon visszafizethetjük azt, amit mi fel sem vettünk.
Éppen ötven évvel '56 után - Gyurcsány nagymesternek köszönhetően - a történelem ismételte önmagát: hazudtunk reggel, délben meg este.. és nem csináltunk semmit. Szabad volt nekünk hazudni büntetlenül. Ez van! 2012. október 23. 'A szabadság napja'. Végül is az, mert ma szabadon gondolhatunk vagy mondhatunk szinte bármit. A 'kórusok' mondják is a magukét éjjel, nappal és minden hullámhosszon: 2 + 2 = 5. Sajnos manapság ezt elég sokan és elég sokszor ismételgetik. Pedig kettő meg kettő az négy.
Csak nehogy az történjen velünk (újra), hogy a többség valahogyan mégis elhiszi, hogy kettő meg kettő az öt, de amikor a 'kórusnak' esetleg el kellene majd számolni azzal a fránya eredmény-különbséggel csak ezt a választ kapjuk: