"...Nagyon jól tudjuk, hogy ma csak Grúzia, de holnap Ukrajna, aztán a balti országok és ki tudja, hogy később nem az én hazám Lengyelország lesz-e a következő..." (Lech Kaczynski Tbilisi 2008. augusztus 5.)
"...azért vagyunk itt, hogy kifejezzük megingathatatlan szolidaritásunkat...Lengyelország, Ukrajna, Észtország, Lettország és Litvánia együtt áll ki az orosz agresszió ellen...a keleti szomszédunk most megmutatta az igazi arcát, amit mi évszázadok óta jól ismerünk...ez az ország azt hiszi, hogy a nagy szovjet birodalom - ami húsz éve omlott össze - feltámad és a dominanciája fogja jellemezni a mi régiónk jövőjét...egyszer, s mindenkorra ezeknek az időknek vége...mi itt mindannyian tudjuk milyen érzés ennek a dominanciának a terhét a hátunkon cipelni......nagyon jól tudjuk, hogy ma csak Grúzia, de holnap Ukrajna, aztán a balti országok és ki tudja, hogy később nem az én hazám Lengyelország lesz-e a következő..."
Ki gondolta volna akkor 2008-ban, hogy a 2010. április 10-én a közel száz áldozattal járó szmolenszki légikatasztrófa egyik áldozatának - Lech Kaczynski lengyel elnöknek - szavai mára milyen értelmet nyernek. Hátborzongató belegondolni is, hogy az akkori mondat kezdete ma már történelem.
Öt éve minden évben ellátogatunk Varsóba, hogy személyesen kövessük figyelemmel a 2010-es szmolenszki légikatasztrófa vizsgálatát és a megemlékezéseket. A lengyel ellenzék és a támogatóik kitartóan követelik az őket megillető igazságot. A helyzet az, hogy ezt nem csak az orosz fél akadályozza, de asszisztált hozzá a lengyel politikai vezetés is. Például azzal, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy a vizsgálatot úgy folytassák le, mintha a lezuhant repülőgép egy polgári és nem katonai gép lett volna. A gép roncsai, a fekete dobozok és a fedélzeten lévő összes mobiltelefon, laptop és számos titkos NATO diplomáciai kódokat is tartalmazó irat még mindig az oroszok kezében van. Polgári repülőgép-baleset esetén az az ország illetékes, ahol a beleset történt.
A katasztrófa mélyen megosztja a lengyel társadalmat: az eddig hivatalosan balesetként kezelt szmolenszki katasztrófa még a lengyel családokon belül néha végletes ellentéteket szított. A lengyelek egyik része követel egy korrekt nemzetközi vizsgálatot, mások legszívesebben azt is elfelejtenék, hogy a tragédia megtörtént.
A kedélyeket tovább borzolta Jürgen Roth német oknyomozó újságíró által nemrég nyilvánosságra hozott német titkosszolgálati jelentés, ami nem kevesebbet állít, hogy a szmolenszki légikatasztrófát azért hagyta a NATO balesetként kezelni, mert egy NATO tagállam - Lengyelország - elnöki gépének felrobbantása véget vetett volna az elmúlt éveket jellemző újkori hidegháborúnak és a NATO szabályok szerint valódi hadüzenet küldésének kellett volna következnie, de ezt szerették volna elkerülni az amúgy is eléggé feszült helyzetben.
"...A történtek orosz verziója teli van hibákkal, manipulációval és hazugságokkal, amik szöges ellentétben vannak a nyilvánvaló tényekkel. Roth szerint a német hatóságoknak nincs kétségük affelől, hogy mi okozta a szmolenszki katasztrófát."
Ez a cikk nem teszi lehetővé, hogy az orosz vizsgálat ellentmondásait részletesen ismertessük, de érdemes néhány beszédes összehasonlítást megemlíteni. Az eddigi több ezer légibaleset adatait figyelmbevéve a leszállás közben balesetet szenvedő repülőgépek többnyire egyben maradtak és az utasok nagy része túlélte a baleseteket. 1988-ban Lockerbie felett felrobbantott repülőgép 11 000, az 1996-ban New York közelében felrobbantott gép 3 168 darabra szakadt. A Szmolenszk mellett lezuhant gép 60 000 (hatvanezer!) darabra szakadt és senki nem élte túl a szerencsétlenséget. A törmelékdaradok kis mérete és nagy száma mellett a fekete dobozok közvetlenül a becsapódás előtt teljes áramkimaradást észleltek ami - a többszörözött elektromos rendszerek mellett - még a levegőben nagyon komoly sérülés elszenvedésére - egy vagy több robbanásra - enged következtetni.
"ISTENEM! HOVÁ LETT A BÜSZKESÉGÜNK?"
Talán a képen látható felirat jellemzi, hogy mit is éreznek azok a lengyelek, akik még nem adták fel az igazságért vívott harcukat. "Zadamy prawdy! - Követeljük az igazságot!" skandálták az ötödik évforduló estéjén tartott misén. A történelem ismétli önmagát: A katyini vérengzés 75. évfordulóján a büszke lengyel szíveket ismét a kétség marcangolja és lassan, de biztosan a megalázottság érzése tölti meg.