Az ezredfordulón Szőgyi Lenke - az MTA tudományos munkatársa - elképesztő tömörséggel, egyszerűséggel és szabatossággal írta le azokat a gondolatokat, amit mi itt 'belül' pontosan érzünk és tapasztalunk a mindennapjainkban, de nagyon nehéz megfelelő szavakat találni. Így bő tíz év után talán nem ártana egy újabb 'portrét festetni' magunkról, mert ez a korábbi bár nagyon pontos és részletes, de sok tekintetben frissítésre lenne szükség.

A lentiek olvasásakor - tíz év után - meglepő azonosságokkal, de sok változással is szembesülünk. Mindenesetre picit fura érzés saját magunkról olvasni, még ha nem is konkrétan a mi személyünkről, hanem a közösségünkről van szó.

Szőgyi Lenke

Mindennapok Alsónémedin

Alsónémedi külső-belső adottságai révén jól alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Külső adottságnak a kedvező földrajzi helyzete tekinthető, mivel a Dél-pesti agglomerációs övezetben fekszik, ahol az átmeneti nehézségeket gyors fejlődés követte. A '90-es évek elején a nagyüzemek felszámolása, mezőgazdasági szövetkezetek felbomlása következtében a munkanélküliség 12-15%-ra nőtt, amely az ezredfordulóra 2-4%-ra csökkent. A térség innovációját a főváros közelsége mellett az MO-s körgyűrű egy részének megépülése nagymértékben elősegítette. Nagy külföldi beruházók szívesen vásároltak területet ebben a térségben, ami bevételt hozott az önkormányzatoknak és csökkentette a munkanélküliséget is.
A belső adottságok az itt élő emberek szorgalmában, munkakultúrájában, piaci szemléletében testesülnek meg, melyet továbbra is az anyagi civilizációs szint megtartása, gyarapítása motivál. A munkának, a szorgalomnak Némediben még a mai napig nagyobb a becsülete, értékmérő szerepe, mint az sok helyütt tapasztalható. Bizonyára ezeknek a körülményeknek, adottságoknak tulajdonítható, hogy a rendszerváltozás kísérőjeként megjelenő munkanélküliség elenyésző volt Némediben. Az átalakulás első évtizedének vesztesei lettek az elbocsátott bejáró munkások, akik többnyire a második gazdaságban is dolgoztak, közülük soknak a szakszövetkezetben is volt földje, akik piacon értékesítik terményeiket, esetleg állatot is tartanak. A földdel való foglalatosság sokak számára a kényszervállalkozás egyik változata lett, aki nem vállalta, annak parlagon hever a földje. A fiatalabbak kis üzleteket nyitottak, vegyeskereskedést, élelmiszerboltot, virágüzletet, játékboltot. Ezek közül azonban kevés maradt fenn, egyrészt, mert egymás konkurenciái lettek, másrészt, mert a környék bevásároló centrumai olcsóbbak. Helyben 130-150 egyéni vállalkozót tartottak nyilván. Számuk ennél jóval több a faluban, mivel több külső munkahelyen feltétele az alkalmazásnak az egyéni vállalkozói engedély. A Némedin nyilvántartott egyéni vállalkozó kb. egyharmada növénytermesztő, Ipari tevékenységgel 15-20%-uk foglalkozik, leggyakoribb az autószerelő, autóvillamossági-szerelő, víz-, gázszerelő, háztartási gépjavító, műszerész, de van vagyonvédelmi riasztók szerelésével, valamint fegyverjavítással foglalkozó egyéni vállalkozó is. Több kőműves, burkoló, festő és tapétázó működik, de dolgozik a településen kárpitos, asztalos, kőfaragó és kútfúró is. A lakossági szolgáltatások között van néhány fodrász, kozmetikus és varrodát üzemeltető vállalkozó, gyermekruha-készítő, fotós és videós is. A fuvarosok, italboltvezetők mind-mind az egyéni vállalkozók sorát bővítik, többségük a rendszerváltás előtt is ezt a foglalkozást űzte, ha nem is ebben a formában.

A vezetékes gáz, ivóvíz, telefon bevezetése, a fővárosból kiköltözők új lakónegyede, a romániai magyar és román vendégmunkások megjelenése, a közbiztonság romlása, a környékbeli multinacionális cégek és bevásárlóközpontok mind-mind a némediek hétköznapjait érintő tényezők, amelyek a rendszerváltáshoz kapcsolódnak, ennek következményei.

Mégis úgy tűnik, hogy a falu helyi társadalmát, belső integrációját, az emberek életmódját lényegesen érintő változások a 70-es években a második gazdaság beindulásával kezdődtek, mellyel párhuzamosan a globalizáció hatásai is érvényesültek, a Kádár-rendszerben elindult felemás modernizáció lehetőséget adott a sok munkával elérhető anyagi gyarapodásra. Miután az emberek úgy látták van miért, szinte látástól vakulásig dolgoztak a mezőgazdaságban. A rendszer „két lépés előre, egy lépés hátra" taktikázó politikája - bár a létbiztonságot garantálta - nem a távlatos lassú gyarapodásra ösztönözte a lakosságot. Úgy érezték az állampárti hatalom engedékenysége nem garantált, kiszámíthatatlan. Ez az önkizsákmányoló, feszített élettempó befelé fordulóvá tette az embereket, az élet középpontjában a tárgyi javak megszerzése állt. Az emberi kapcsolatok lazultak, a hagyományos faluközösség még meglévő szokásai tartalmukat veszítették és megszűntek. Egy, a '60-as években még gyermekkorát, fiatalságát élő némedi lakos így emlékezik vissza a régi időkre:

„Régen még a névnapokat is közösen ünnepelték az emberek a faluban, amit névestéknek hívtak, leggyakoribb név a Menyhért, József, Boldizsár az István volt. Elhívták a falu cigányát, aki nemcsak az ünnepelt nótáját, de az apósét, anyósét is elhúzta. Gyakran összekötötték a disznótorral, ami egy egész napos öröm volt. Kis tűz, nagy tűz, mi gyerekek jól el voltunk körülötte. Akkoriban még szalmával pörkölték a disznót, a friss húsból folyamatosan jól tartották a segítő vendégeket, az egész összejövetelt a jó hangulat uralta, előkerült a pálinka is. Az emberek vicceltek egymással és velünk is, gyerekekkel. Ma inkább csak disznóvágás van, a húst gyorsan becsomagolják, és a mélyhűtőbe teszik."

Egy másik némedi lakos, aki már a 70-es években gyerekeskedett összehasonlította az akkori életet a maival. „Gyerekkoromban vasárnap délelőtt templomba mentünk. Utána a barátommal beültünk a cukrászdába, krémest ettünk és ittunk egy málnát. Ebéd után a szüleimmel, keresztszüleimmel sétáltunk a faluban, ahol mások is ugyanúgy sétálgattak, beszélgettek, egymásba karoltak. Az utakon még nem volt ilyen forgalom, az emberek átszaladgáltak egymáshoz. Az öregebbek kiültek a házak előtti padokra, és onnan figyelték a többieket. Ma vasárnap délután már szinte üres a falu. A mezőgazdaságban 20-30 évvel ezelőtt novemberben véget ért a munka, és márciusban kezdődött el újra, most egész télen van tennivaló. Ma már rengeteg terményt tárol a mezőgazdasággal foglalkozó ember, piacra jár. Összeér a két gazdasági év. Az a nyugalmas tél, ami gyerekkoromban volt, megszűnt. Nincs társasági élet, valahogy elszemélytelenedik minden, csak a robot, csak a hajtás. Ez nem lemaradás valamiről, hanem valaminek az elvesztése. Talán a gyerekek tartják össze a szülőket, ők szerepelnek, óvodabál, iskolabál."

Egy-egy közös célra ezért össze lehet hozni az embereket. A segítő szándék továbbra is él a némediekben. Adakozásra az utóbbi években is készek voltak. Adakoztak a jugoszláv menekülteknek, egy kisgyerek életmenő műtétjére több száz ezer forint gyűlt össze, az erdélyieknek ruhaneműt, az árvízkárosultaknak pénzt, és két nagy fuvar bútort szállítottak. Úgy a református, mint a katolikus templom újjáépítésére jelentős summa gyűlt össze. Évről-évre számottevő összeg folyik be az iskolai, óvodai, közművelődési alapítványok számlájára, bár sokak véleménye szerint a támogatók nem a módosabb, hanem a szegényebbek közül kerülnek ki. Közös összefogással épült meg a faluház, melyhez ki építőanyaggal, ki régi berendezési tárgyakkal, ki a két keze munkájával járult hozzá. Ebben nagy szerepe volt Zsin Gézának, a volt iskolaigazgatónak. Nagy eredménynek könyvelhető el a II. világháborús emlékmű felállítása, amely a lakosság jelentős eszmei, anyagi támogatásával valósult meg. Az Alsónémedi Sport Egyesület (ASE) futballcsapatát az önkormányzat és más szponzorok mellett a lakosság is támogatta, a csapatnak sikerült felküzdeni magát a megyei bajnokságba (egyelőre csak egy esztendőre).

Az elvesztett emberi kapcsolatokat, amely a régi típusú faluközösségek összetartó ereje volt, ezek a rendkívüli akciók nem pótolják. Talán lép majd a helyébe valami új, hasonló, bár ez most még csak halványan körvonalazódik. Alsónémedin jelenleg három civil szervezet működik, a már fent említett ASE mellett rendszeres összejöveteleket tart a Nyugdíjas Klub, amely a '80-as évek közepén alakult (alapító Fülöp Józsefné tanácselnöknő) jelenleg Bálint Gáborné és Kerekes Menyhértné vezetésével, közös névnapokat, magyar nótadélutánokat, kirándulásokat szerveznek, az önkormányzat évi 100 ezer forintos támogatásával.

Hagyomány nélküli közösségi szerveződés a Nagycsaládosok Országos Egyesülete. Új életmódot, értékeket képviselő helyi csoportja „Platán" néven, 1999-ben alakult. Jelenleg 18 család a tagja, az aktív mag 4-5 családból áll. A tagok többsége Pestről települt Alsónémedibe, vezetőjük Mozsárné Zagyva Gabriella háromgyermekes anya a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végzett közgazdász. Férje alsónémedi születésű agrármérnök. Céljuk a közvetlen emberi kapcsolatokra épülő közösségek, a barátságos, egészséges környezet kialakítása. Azt szeretnék, ha a közösségi életnek, szórakozásnak a kocsma mellett lenne egy mási alternatívája is. Fásítási programot, szemetes akciót szerveztek, sikeres programjuk volt majális és az adventi-vásár. Elsősorban pályázati pénzekből szervezik rendezvényeiket, amelyekhez a működési feltételeket, helyiségeket az önkormányzat biztosítja. A játszoda tervét, aminek célja elsősorban gyermekfelügyelet lett volna, valamint az óvoda nyári hosszabb nyitva tartást szorgalmazó javaslatukat az óvoda és a képviselő-testület is visszautasította, mondván: „A mi bázisunkon akarják az ötleteiket megvalósítani." Sőt, az egyik testületi képviselő az aktív hölgy tevékenységére sértő megjegyzést tett, ami jegyzőkönyve került. Az új dolgokra fogékony polgármester meggyőződése és szemlélete szerint helyeselte a civil szervezet megalakulását, annak sok ötletével egyetértett. Végül is mindkét részről túlléptek a nehézkes induláson, és korrekt együttműködés jött létre egy köztéri játszótér kialakításában, melyet 300 ezer forinttal támogat az önkormányzat. A civil kezdeményezések azonban egyelőre még a lakosság csak egy szűk rétegét mozgósítják. Miután az élet középpontjában az életszínvonal megőrzése és az anyagi gyarapodás áll, a lakosság többsége még nem fogékony az ilyen újszerű, tradíció nélküli időtöltésben. Most még csak azt érzik, de sokan tudják is, hogy lemaradni nem szabad, különben periférikus helyzetbe kerülnek. Talán ezzel is magyarázható, hogy a demokratikus politikai intézményrendszer megvalósulása sem növelte a lakossági részvételt, érdeklődést a közügyek iránt. Az emberek még az évenkénti falugyűlésen is egyre csökkenő számban vesznek részt. Ez országos jelenség. Pedig a képviselők és a polgármester is igyekszik eleget tenni tájékoztatási kötelezettségeiknek. Egy '98-ban megválasztott új képviselő ötletére rendszeresítettek egy postaládát a falu lakói számára problémák, észrevételek összegyűjtésére. A „Képviselő-testület postaládája" elsősorban hivatalos iratokat és a Kőszegi bácsi leveleit tartalmazta. (Kőszegi bácsi egyébként fáradhatatlan közéleti szereplője a községnek, minden politikai eseményen jelen van, és hozzászól.) Érdektelenségbe fulladt egy régebbi kezdeményezés, a képviselői fogadóóra is. A helyi ügyekről való tájékozódás és tárgyalás fontos népi fóruma a kocsma, az utca és a piac. „Ezen a helyeken " - mondta valaki - „egy tőről fakadók beszélgetnek." A testületi üléseket - amelyek nyilvánosak - ugyanazok a lakosok látogatják, új arc alig-alig tűnik fel, „leszoktatták a népet, hogy hivatalos helyen is véleményt mondjanak, ha valaki ár képviselő lett, rögtön hivatalos személlyé válik! Csak ha húsbavágóan fontos, akkor fordul a hivatalhoz." Mások úgy vélik, „azért választottunk képviselőket, hogy intézzék ők, csinálják ők, amit kell. Ha nem tetszik, majd mást választunk." Valóban csak keveseknek jut ideje és energiája arra, hogy a közigazgatás és a közpénzek, valamint a döntések nehezen áttekinthető útvesztőiben napra készen kiigazodjanak. Azok az emberek, akik a '80-as évek közepétől a civil szférában tevékenykedtek a köz ügyeiért, az újonnan alapuló önkormányzatban politikai szerepet vállaltak, gyengítve ezzel az aktív civilek körét Némediben a lakosság eseményeiről és az önkormányzat fontosabb tevékenységéről és döntéseiről az Alsónémedi Hírmondóból értesülhet. A Hírmondó 1991. szeptemberétől jelenik meg. A lap elindítója és szerkesztője dr. György Balázs polgármester.

Az első szám Életterünk Némedi címmel jelent meg, ezt azonban (az élettér szó rossz emlékű politikai múltja miatt) Alsónémedi Hírmondóra változtatták. Eleinte mindössze négy oldalban számolt be közérdekű információkról, a képviselő-testület üléseiről, terveiről. Találunk benne - hogy csak néhányat említsünk az újságban megjelent írások közül - Alsónémedivel kapcsolatos, más lapokból átvett cikkeket, ünnepi évfordulókra írott megemlékezéseket, Zsin Géza és Jobbágy Ilona pedagógusok tollából. A vallási ünnepeken Juhász Sándor tb. esperes és Laczkó Mihály plébános szólt a némediekhez. Az iskolai, óvodai eseményekről a munkájukat színvonalasan végző némedi pedagógusok beszámolóit olvashatjuk, a sporteseményekről pedig Takács Ernő tudósít. A polgármester immár egy évtizede számol be az önkormányzatban végzett munkáról, a költségvetésről, fontosabb döntésekről és más, közérdekű információkról. Bizonyára ez alakította ki azt a véleményt, hogy a lap a polgármester szócsöve, nem egyéb, mint egy sikersztori története, bár a leírtak tényszerűségét nem vitatták. Kezdetben valóban a legtöbb cikk szerzője a polgármester és a jegyző volt, bár már a '91. évi 2. számban is olvashatjuk Kiss Ernő tanár úr bíráló levelét a helyi döntéshozókhoz, melyet a József Attila utca névváltoztatása miatt írt. Mára 12-16 oldalasra bővült, külön rovata van a Tájékoztató Bizottságnak, szerepel benne „A Mi egészségünkről" rovat, szerkesztője dr. Tholt Mária háziorvos, külön oldala van a nagycsaládosoknak, melyet „Suplitz Zsoltné és az ÉLET" szerkeszt.

Mint ahogyan egy település sorsát a külső környezet befolyásolja, hasonlóan fontos az egyének számára, hogy a lakóhely milyen szinten biztosítja a civilizált környezetet és a lehetőséget arra, hogy a gazdasági, információs vérkeringésbe bekapcsolódhassanak. Ez a jövő útja, aminek alapja a korszerű, fejlett infrastruktúra. A falu e tekintetben lemaradásban volt, ezrét az önkormányzat legfőbb feladatának a csatornahálózat, a vezetékes gáz és ivóvíz, a telefonhálózat létrehozását és fejlesztését valamint az oktatás színvonalának emelését tekintette. A vezetékes gáz bevezetése már a '80-as évek második felében elkezdődött, de csak a rendszerváltozás után fejeződött be. Ekkor indultak be azok a beruházások, amelyek néhány év alatt teljes körűvé váltak. Alsónémediben ma már csak az nem rendelkezik vezetékes gázzal - ivóvízzel, csatornával és telefonnal, sőt kábeltelevízióval és internettel, aki valamilyen okból nem tart rá igényt, vagy erre már nincs pénze. Az újabb nemzedékek számára ez már természetes adottságként jelenik meg. Ma Alsónémediben az elkészült telefonhálózatnak több, mint 1600 fővonala van, és 600 feletti a kábeltelevízió előfizetőinek száma. Az infrastruktúra szerves részének kell tekintenünk a települési szemétszállítást és -hulladékgyűjtést is. Az első perctől természetes volt mindenki számára, hogy a villamos áramért vagy a gázért fizetni kell, úgy a bevezetésért, mint a fogyasztásért. Nehezebb volt elfogadni azt a tényt, hogy ugyanez érvényes a vezetékes vízre, csatornára és a hulladékra is. A kutakból nyert víz egészségre ártalmassá vált a felső talajrétegek elszennyeződése miatt, és elsősorban a gyerekek érdekében jelentős anyagi áldozatot vállalat a lakosság a vezetékes víz és a csatornázás bevezetéséért.

Alsónémedi a jövőjére gondolt, amikor nem járult hozzá, hogy Kóhalmán nagy mennyiségű szennyvíziszapot helyezzenek el, és a MÉH vállalat telephelyén akkumulátor feldolgozást folytassanak. Azt is elvetették, hogy a faluképhez nem illeszkedő megalomániás „piramisváros" megépüljön. Csaknem 30 millióba került a 75 %-ban idegen tulajdonú Opál-ház megvásárlása, amely lehetőséget ad a település saját céljainak felhasználására. Önkormányzati tulajdonba került a Weisz-tó és a Sárkány-tó is. Az életminőség javítását a lakosok biztonságos közlekedését szolgálja kerékpárút, a közvilágítás javítása, nyilvános telefonfülkék számának növelése. Többen panaszkodtak azonban a buszjáratok alacsony száma, a bekötőutak melletti szemétkupacok miatt, és arra, hogy a földes utak portalanítására még mindig nem került sor.

Számítógépeket kaptak az orvosi rendelők, az iskola, amely a nyilvántartás korszerűsítését és az Internet-kapcsolatot biztosítja. Sajnos az iskola tornaterme túlterhelt, sokszor este 10-ig foglalt. 1970-ben, amikor épült, jól felszereltnek és tágasnak számított, de ma már nem elégíti ki az igényeket. „Esetleg címzett támogatást lehetne új tornaterem építésére kapni, de sajnos ma erre egy független önkormányzatnak kevés az esélye" - fogalmazta meg kétségeit a polgármester. Véleménye szerint az Antall-kormány volt a leginkább önkormányzatbarát. Az utána való kormányok egyre jobban csökkentették az önkormányzatok financiális támogatását, szűkítve ezzel a mozgásterüket. Például a személyi-jövedelemadónak ma már csak 5 %-a maradhat helyben, szabad felhasználásra, az Antall-kormány ideje alatt 50 % illette meg a településeket, Így 1997-től a némedi önkormányzati is kénytelen volt bevezetni a helyi adózást, iparűzési és építményadót vetett ki.

Az 1990-ben, a frissen alakult önkormányzat a ciklus első néhány hónapjában a jegyzőválasztás körüli vitával volt elfoglalva. A polgármester és „csapata" azt szerette volna, ha a régi vb-titkár viszi tovább az ügyeket. Több mint egy évtizede dolgozott ebben a munkakörben, és a polgármester úgy gondolta, szükség lenne a tapasztalatára. Vele szemben állt egy fiatal hölgy, aki végül is pár évre csatát nyert, mivel a volt vb-titkárt Majosházán megválasztották jegyzőnek. A fiatal jegyzőnő, Némedi Erika (jelenleg önkormányzati képviselő) polgármester és a testület bizalmát nem tudta megnyerni, így pár év után közös megegyezéssel távozott a hivatalból. A jelenlegi jegyző nem helybéli, Veszprémből került Némedibe. „Hideg vasként megy bele mindenkibe. Nincsenek személyi kötődései, mindegy kiről van szó, az Acsai Károlyról vagy a Kőszegi bácsiról, neki ügyek vannak, amit a jog betűi szerint értelmez.,, - jellemezte valaki a hivatali vezetőt. A némedi képviselőknek ellentétben sok más településsel ez idáig egyetlen önkormányzati ciklusban sem volt személyi díjazásuk. Az önkormányzat gazdálkodását pályázat után egy neves könyvvizsgáló cég Dr. Printz és társa átvilágította és rendben találta. Az Alsónémedi Önkormányzat adósság nélkül gazdálkodott ebben a tíz évben.

Az önkormányzatnak nemcsak az „új helyzetben, új módon" való gazdálkodást, de az érdekérvényesítési stratégiák új formáit is el kellett sajátítani ahhoz, hogy a célok eléréséhez szükséges pénzt előteremtsék. A nagyobb beruházásokhoz a lakossági hozzájárulások mellett támogatásokra is pályáztak, növelve ezzel a település jövője szempontjából a legfontosabb infrastrukturális létesítményekre fordítható összeget. Ezek közül egy eset kivételével minden pályázatot elnyert az Alsónémedi Önkormányzat. Sikeresen pályáztak több helyre is a községi vízhálózat, a csatorna és szennyvíztisztító, valamint a gyalogjárdák és a kerékpárút építésre. A községi vízhálózat építésénél a Vízügyi Alaphoz benyújtott pályázatukat azonban elutasították. „Nem adtunk be olyan pályázatot, ahol előre tudtuk, hogy nem szerepelhetünk sikeresen." -összegezte az önkormányzati stratégiát a polgármester. Az 1996-os Területfejlesztési Törvény összefogásra, együttműködésre ösztönözte az egy térségbe tartozó településeket, mert egy-egy beruházásra céltámogatásokat regionális pályázatokkal nagyobb eséllyel kaphattak. Az együttműködés hatékonyságát felismerve az Alsónémedi Önkormányzat a polgármester képviseletében társelnöki posztot vállalt az 50-es út menti települések spontán összefogásában. (Bár már az első parlamenti ciklusban is napirendre került az M5-ös útdíjazása kapcsán a településre zúduló óriási forgalom súlyos gondja, a megoldás még hosszú éveket váratott magára, a teljes elkerülő út megnyitása napjaink eseménye lesz.) Az összefogás fő célja a községeket elkerülő utak megépítése volt, a két legnagyobb beruházás eddig Alsónémedin és Lajosmizsén valósult meg. A „Kertváros" Délkeleti Agglomeráció Kistérségi Területfejlesztési Társulás, (elnöke dr. György Balázs, alsónémedi polgármester lett) szorgalmazására Gyálon megnyílt a térség, EU szabványainak is megfelelő hulladékkezelő központja. Annak érdekében, hogy a SAPARD programban is részt tudjanak venni, 4 település, Dunaharaszti, Alsónémedi, Gyál és Felsőpakony összefogott („MO" Délkeleti Régió néven), a mezőgazdasági és vidékfejlesztési program előkészítésére 3,5 millió forintot nyertek. A „kifelé nyitás" azonban nem minden esetben találkozott a mindenkori testület egyetértésével. Volt, aki nehezményezte, hogy a polgármester a körzet parlamenti képviselőivel (első ciklusban MDF, másodikban MSZP, harmadikban Fidesz-MPP) - azok pártállásától függetlenül -igyekezett jó kapcsolatot kiépíteni. „Engem a politika elsősorban a falu szempontjából érdekel, a saját meggyőződésemet magánügynek tekintem."

Az önkormányzat tevékenységét, a polgármester munkáját a némediek többsége pozitívan ítéli meg. A közművesítést, a telefon bevezetését az iskola bővítését egyértelműen a vezetés érdemeként könyvelik el. Egy nyugdíjas tanár véleménye szerint az önkormányzat szerepvállalása az oktatás és az iskola támogatásában példaértékű. Némediből körülbelül 30-50 fiatal tanul tovább felsőfokú intézményekben. Az önkormányzat a tovább tanulók erkölcsi elismerését félévenként egy gesztus értékű (12 eFt) összeggel jutalmazza. Hogy mennyire térnek vissza, nem lehet tudni, bár a környező cégekben felsőfokú végzettségű embereket is alkalmaznak.

Lemaradást éreznek viszont a kulturális létesítmények, mozi, művelődési ház hiánya miatt. A régi moziknak, még a nagyobb városokban is leáldozott a koruk: a mai filmek már levetíthetetlenek, élvezhetetlenek a hagyományos technikával. A mozira, különösen a fiatalok körében, úgy tűnik, nagy lenne az igény, ezért sokan a fővárosban elégítik ki a kulturális igényüket, mint ahogyan ezt évtizedekkel ezelőtt is tették a némediek. A kulturális rendezvények elsősorban az óvodai, iskolai események. A pedagógusok munkája feltehetően nem marad eredmény nélkül és a felnövekvő nemzedék megteremti a saját kultúráját. Ebben szerepe lesz a civil szervezeteknek és az önkormányzat nagyobb arányú pénzbeli támogatásának. „Sajnos ma még mindent az anyagi javak oltárán égetünk el, ennek azért változnia kell, mert az ember természeténél fogva nem erre teremtődött." -vetítette előre a jövőt egy alsónémedi polgár.

---

(az eredeti cikk a sulinet.hu-n >>>)