A Magyarok Szövetsége szervezésében negyedik alkalommal került megrendezésre a 'Magyarok Országos Gyűlése'. Rövid előzetes tájékozódást követően úgy döntöttünk, hogy érdemes lenne - az ünnep alkalmából - minden tekintetben tartalmasan eltölteni a hosszú hétvégét: Irány Bösztörpuszta!

Férfiasan bevallom, hogy útközben kicsit tartottam attól, hogy nagyrészt 'nemzeti érzelmű motorosokkal' fogunk találkozni, de nagy örömünkre egyáltalán nem erről volt szó. Ugyanaz a ritka jóérzés fogott el, mint januárban a békemeneten, ahol vadidegenek úgy szóltak egymáshoz, mintha 'száz éve' ismernék egymást. Hundog-ért sorban állva széles mosollyal, szemrebbenés nélkül szólítanak 'testvér'-nek és kérnek elnézést tőled, ha akaratlanul eléd állt valaki. Hogy klasszikust idézzek: "...Ilyen nincs és mégis van!...". A mosoly persze akkor is széles maradt, amikor az arcomon a meghökkenés nyilvánvaló jelei mutatkoztak (talán azért), mert ez az 'ez biztos velem történik?' arckifejezés már ismerős volt korábbról. Biztosan nem én voltam az első, aki úgy nézett, mint borjú az új kapura, láttak Ők már ilyet. Egyszerűen nem ehhez vagyunk szokva a mindennapokban, hanem éppen az ellenkezőjéhez. Sajnos.

Hosszú ideig töprengtem azon is, hogy mi az a szokatlan dolog ami elejétől fogva éreztem, hogy nincs rendben, de valahogy nem tudtam rájönni, hogy mi is lehet az...valami nem illett a képbe...vagy inkább hiányzott a képből: a szemét. A tömeg ellenére szinte sehol nem lehetett látni eldobott szemetet - annak ellenére - hogy a fesztiválokon megszokott szemétszedő kommandókat sem nagyon láttunk. Nemes egyszerűséggel nem szemeteltek az összegyűlt magyarok.  Hát amúgy ilyen sincs... és mégis van! Ennek is éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk nap, mint nap.

A rekkenő hőség ellen - a puszta oázisának is beillő - árnyat adó ritka erdő adott menedéket az árusoknak és a vásárlóknak. Őszintén megvallva ez is egy nagyon kellemes meglepetés volt. Sajnos a hűvös klíma már nem volt elmondható a felállított sátrakról, de az előadók és az elhangzott gondolatok feledtették a már-már fullasztó meleget. Sajnos Bene Gábor Úr előadása elmaradt (éppen az amiért másnap kamerával felszerelkezve visszatértünk), de többórányi hangfelvétel mellett rögzítettük Bencsik János Úr - könnyednek éppen nem mondható - de annál tanulságosabb előadását.

"...az ember nem a tudás, hanem a tudálékosság fájáról szakított gyümölcsöt...összetévesztettük az információt a tudással, a működőképességet az igazsággal, az élvezetet a boldogsággal, a növekedést a fejlődéssel, a mértéktelenséget a szabadsággal..."