Egy megmagyarázhatatlan indíttatástól vezérelve - közvetlenül az eredményhirdetés előtt - megkérdeztük a pörköltfesztiválon az akkor még csak esélyesnek tartott Némedi Traktors kosárlabdacsapat szóvivőjét, főszakácsát és az eredményhirdetés után néhány rajongójukat arról, hogy mi is lehet a siker és persze a jó kakaspörkölt titka. Akkor még nem tudtuk, hogy ők fogják nyerni a főzőversenyt, de ettől még exkluzívabb lett a riportunk...
A Civil Kapocs Egyesület idén is képviselteti magát az Alsónémedi Pörköltfesztiválon. Most is frissen sült lángossal vendégeljük majd meg a résztvevőket és a kilátogatókat. Úgy tűnik, hogy az időnk is szép lesz, reméljük minél többen eljönnek a rendezvényre.
A korábban Acsai-féle szemétbányával kapcsolatos kiadványunkra érkezett - többek között - ez a két visszhang.
Szerző: Képviselő » 2012. szeptember 12., szerda 16:54
A kormány 1340/2012. (IX. 7.) számú határozatával az Észak-Kelet Pest és Nógrád Megyei Térségi Hulladéklerakó Rekultivációs programot jóváhagyta és felhatalmazta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Környezetvédelmi Programok Irányító Hatóságát a támogatási szerződés megkötéséhez.
A korábbi Testület e projekt keretében kívánta rekultiválni az ún. Acsai -féle sittlerakót!
Az új testület többségi döntéssel kilépett ebből a programból!
KÁR!!!!!
Szerző: garnéla » 2012. szeptember 21., péntek 14:49
A kiadvány tényleg komoly munka volt. Ennyi félinformációt, csúsztatást régen láttam egy helyen. Azért vonjuk le a konkluziót: 200 milliót vesztett a falu, többek között a kiadványkészítő és társai miatt. Megérte?!
"...ha változást akarsz, a változás légy te magad..." (Gandhi)
( avagy a globalóma és a kisgömböc )
Az a baj a pénzre épült világgal, ha kihúzzuk a pénzt alóla akkor nem marad semmi...
"...Minél messzebbre kerültünk, annál nagyobb lett a forróság. És a forróság növekedésével gyérült a növényzet, az élet minden jele. Homokos vidéken vándoroltunk, ahol csak elvétve láttunk egy-egy hosszú szárú, kiszáradt, élettelen fűcsomót. Semmi nem volt a láthatáron – se hegy, se fa, semmi. Ez a homok világa volt, mindenütt homok, homokos dudva....
...egy szép fiatal lány hosszú szárú, gyönyörű sárga virágot hozott elő áhítattal a dudvás bozótból. A nyaka köré tekerte, majd elöl megkötötte, és a virág úgy fityegett a mellén, mint valami értékes kitűző. A többiek köréje gyűltek, csodálták, dicsérték választását. Egész nap vele foglalkoztak. Láttam, hogy a lány ragyog a boldogságtól, és különösen csinosnak érzi magát.
Ahogy elnéztem a lányt, eszembe jutott az az eset, amely nem sokkal azelőtt történt a munkahelyemen, hogy eljöttem otthonról. Fölkeresett egy beteg, akit fokozódó szorongás gyötört. Megkérdeztem tőle, hogy mi nyomasztja, mire elmesélte, hogy egy gyémánt nyakláncának a biztosítását nyolcszáz dollárral emelte a biztosító. Talált valakit New Yorkban, akiről azt állították, hogy hiteles másolatot készít az ékszerről, természetesen hamis kövekkel. Betegem készült New Yorkba, meg akarta várni, míg a másolat elkészül, majd hazarepülve el akarta helyezni a valódi köveket a bank páncéltermében.
A tetemes biztosítási összegtől így se szabadult volna meg, hiszen a legjobb páncélterem sem szavatol tökéletes biztonságot, de mégis kevesebbet kellene majd fizetnie. Megemlítettem a közelgő városi bál napját, mire a nő elújságolta, hogy éppen addigra lesz kész a nyaklánc másolata, és ő azt fogja viselni.
Annak a bizonyos napnak a végén az Igazak népének leánya levette nyakáról a virágot, a homokba fektette, visszaadta az anyaföldnek. Az alkalmi ékszer megtette a maga szolgálatát. A lány pedig hálás volt és nem felejtette el a figyelmet, amellyel a többiek aznap kitüntették. Mindez azt jelentette számára, hogy társai vonzónak találják. Ennek ellenére sem ragaszkodott hozzá, hogy a virág az ő birtokában maradjon. Annak az a dolga, hogy elhervadjon, elszáradjon, humusszá válva visszatérjen az anyaföldbe, és újra kinőjön, ha eljön az ideje.
Ezért jutott eszembe az otthoni betegem. Jól megnéztem magamnak a bennszülött lányt. Az ő nyakékének célja volt, honfitársnőmének értéke. Való igaz, hogy világunkban valakik értékrendjével baj van, és alig hinném, hogy e nyílt szívű emberekével itt Ausztráliában, a senki földjén – állapítottam meg...."
(Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak)